Az időjárás matematikai modellekkel történő előrejelzésénél, a számítások kezdeti időpontjában, a számítások kiinduló alapját képező uralkodó időjárás pontos leírása. Az előrejelzés sikere nagymértékben e kezdeti feltételek pontosságának függvénye.
A komplex szerkezetek, rendszerek vezérlésével és szabályozásával kapcsolatos logikai törvényszerűségeket feltáró, s matematikai összefüggéseikben meghatározó tudomány; az elektronikus számológépek és egyéb automatikus berendezések működtetésének és gyakorlati felhasználásának elmélete és gyakorlata.
Nem lineáris, bonyolult rendszerekben fellépő folyamat, amikor valamely hatás olyan további változásokat vált ki, amelyek az eredeti hatást erősítik (pozitív visszacsatolás), vagy gyengítik (negatív visszacsatolás). A negatív visszacsatolás az önszabályozás feltétele.
Éghajlattan.
A repülőgépek sugárhajtóműjéből kiáramló égéstermékekre kicsapódott pára.
A napsugárzás hatására minőségük vagy formájuk miatt erőteljesebben felmelegedő talajfelszín-szakaszok fölött kialakuló feláramlás (termikus emelés) eredményeként létrejövő gomolyfelhő-képződés.
Kb. 100-600 km mélységben a földköpenyben a hőmérséklet és a sűrűségkülönbségek miatt kialakuló anyagáramlás. A kőzetlemezek mozgásában is fontos szerepet kap.
Az alsó légrétegekben "összetartó" áramlás (az áramló légrészecskék közelednek egymáshoz). Általában felhős, csapadékos időjárás előidézője.
A korallok sekély, meleg tengerekben élő, szilárd vázú telepes állatok. Hatalmas korallépítményeket: szirteket, zátonyokat építenek.
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amely ugyan nem az egész Földre, hanem csak egy kisebb földrajzi tartományra szolgáltat előrejelzést, ezt azonban a globális modellekénél jóval finomabb térbeli felbontással (5-25 km) teszi.
Olyan nagytömegű ásványhalmazok, amelyek a földkéreg felépítésében nagy szerepet játszanak. Ásványi összetételük alapján beszélhetünk: egynemű kőzetekről (anyagát túlsúlyban egy ásvány építi fel, pl. mészkő, gipsz), és összetett kőzetekről, amelyeket többféle ásvány épít fel (pl. gránit). A kőzetek eredete alapján a főbb típusok: magmás, üledékes, átalakult. A felszíni kőzetek több mint 90%25-át 5 fő kőzettípus alkotja: 1. agyagpala 2. mészkő, dolomit 3. homokkő 4. bazaltos kőzetek 5. gránitféleségek.
Nagy energiájú, töltéssel bíró elemi részecskék árama a kozmikus térségben.
Amennyiben a talaj közeli légrétegben játszódnak le a víz kicsapódásához vezető fizikai folyamatok, köd képződik. Ködnek tekinti a meteorológia azt, ha a látástávolság a talaj menti légrétegben nem haladja meg az 1 km-t. A köd keletkezhet: a levegőbe történő bepárolgással (párolgási köd); a derült vagy csak kissé felhős éjszakákon a földfelszín kisugárzása következtében, a talaj közeli levegő - főként télen - harmatpontjáig hűlésével (kisugárzási köd); két különböző hőmérsékletű, közel telített levegő keveredésével (keveredési köd); a lassan áramló levegő hideg felszín (talaj vagy víz) fölé érkezésével (áramlási, vagy advekciós köd). A kialakulás fázisa szerint is el lehet különíteni a ködfajtákat. Például a kisugárzási köd csak talajfelszín közelében, annak lehűlése miatt alakul ki, talajmenti ködnek nevezzük. Ekkor szemmagasságban még jó a látás, de ha folytatódik a ködképződés, kialakul egy olyan állapot, amikor az égbolt kékje, vagy a csillagok látszanak, de szemmagasságban már csak néhány száz méter a látástávolság. Ez a nyílt köd.
A közepesen felhős ég azt jelenti, hogy az összfelhőzet az égbolt 4/8 - 5/8 részét takarja el.
Rostos, vagy sávos szerkezetű, szürkés színű rétegfelhő, a Nap és a Hold elmosódottan áttűnik rajta. Jele As.
